Egy kampányidőszak során meghatározó lehet, hogy a szónoklat milyen mértékben jelenik meg a multimediális térben. Ez azt jelenti, hogy a különböző médiumok (nyomtatott, elektronikus, online) mennyire és milyen mélységben foglalkoznak a szónoklattal, illetve, hogy primer módon, azaz alapvetően a szónoklat közvetítésében vesznek részt, vagy szekunder módon, a már elhangzott beszéd értelmezésében jeleskednek. Mindkét esetben azt vizsgáljuk kommunikációs-retorikai szempontból, hogy a szónoklat mennyire jelent meg a médiafelületeken, melyből következtethetünk arra is, hogy mennyire vált a közbeszéd részévé.

Orbán Viktor idei évértékelő beszéde a magyar retorikatörténet meghatározó eseményévé vált abból a szempontból, hogy olyan komplex módon használta a fel a multimediális teret, melyre eddig nem volt példa. A beszédet a budapesti Millenáris Parkból élő adásban közvetítette 3 televízió (Duna TV, ECHOTV, HÍR TV), 2 rádió (InfoRádió, Lánchíd Rádió), és több jelentős hírportál is online módon tudósított élő mozgóképet adva (pl.: Index, Origo). Mindemellett a Twitter közösségi portálon is azonnal elérhetővé vált a szónoklat, sőt egy alkalmazás segítségével a nézők véleményezhették is az éppen elhangzó mondatokat. Mindezt megelőzve a Facebook közösségi portálon már a beszéd elhangzása előtt fotók mutatták be a pártelnök felkészülését. Így valós időben 7 médium közvetítette a beszédet, a beszédről tudósító híradások, elemzések és értékelések több száz megjelenést mutatnak. A második legtöbb közvetítést elérő szónoklat Gyurcsány Ferenc március 19-i beszéde volt, ami azért is érdekes, mert nem aktív résztvevője a 2010-es kampánynak. Az eseményt valós időben közvetítette az ATV, a Hír TV, az InfoRádió és az Origo internetes hírportál. A beszédről készült híradások, elemzések itt is több százas megjelenést mutatnak. Ezen szónoklatok közbeszédben elfoglalt helyétől a többi kampányszónoklat érzékelhető módon elmaradt.

 

Már az ókori retorika is kiemelten foglalkozott a „memoria” kérdésével, vagyis azzal, hogy a beszédet kívülről meg kell tanulni a szónoknak. A mostani kampányban, nagy nyilvánosság előtt, ebből a szempontból Navracsics Tibor március 15-i, pártjának kampánynyitó eseményén elmondott szónoklata volt a legfigyelemreméltóbb. Kívülről mondott beszéde példaértékű teljesítmény a mai politikai retorikában. Hasonlóan papír nélkül beszélt Bokros Lajos februári évértékelőjén, ahol azonban inkább egy professzori előadás, mintsem egy politikai szónoklat tanúi lehettek mindazok, akik meghallgatták beszédét. Gyurcsány Ferenc főleg beszédjegyzetként használta a leírt szöveget, így beszéde inkább közelített egy befogadható előadáshoz, mint felolvasáshoz. Néha a monoton felolvasás hibájába esett Mesterházy Atilla szónoklatai elmondásakor, hiszen az általa még nem professzionálisan használt súgógép ezt a hibalehetőséget generálja. Retorikai szempontból, az előadásmódot vizsgálva, sokak számára jelenthetett negatív példát Orbán Viktor, aki a legnagyobb nyilvános eseményeken szigorúan papírból beszélt. Ezáltal szónoklatai gyakorlatilag monoton felolvasássá váltak, lemondva az igazi szónoki teljesítmény lehetőségéről.

 

A szónoki megnyilatkozásokban tudatosan törekedtek a politikusok (valamint az őket felkészítő kommunikációs csapat), hogy nonverbális kommunikációjuk ne hátráltassa a szónoklatot. Párthovatartozástól függetlenül a szónokok testbeszédükben törekedtek a visszafogottságra. Gesztusrendszerük láthatóan mértéktartó volt, Gyurcsány Ferenc például látványos módon fékezte meg máskor elszabaduló kezeit, a televíziós közvetítés alapján jól látható volt – tőle szokatlan módon – az elöl majd hátul összekulcsolt kéz. Mesterházy Atilla követte el az MSZP kampánynyitóján azt a hibát, hogy mutatóujját akaratlanul sokszor fenyegető módon rázta szónoklata alatt, így csökkentve az elhangzó szöveg és gesztusai közötti összhangot, néha jelentős diszharmóniát teremtve. Mindemellett azt is meg kell említeni, hogy március 15-i beszéde alkalmával már ez a probléma már nem jelentkezett. Orbán Viktor nem kockáztatott, beszédeit szigorúan egy pulpitus mögött állva mondta el, így azonban esélyt sem adott arra, hogy testbeszédével ráerősítsen tartalmi mondanivalójára.

 

A kampány legismertebb szónokai közül Orbán Viktor öltözködése a legkövetkezetesebb. Beszédei alkalmával, médiaszerepléseinél, kampányfilmjében, kampányplakátjain ugyanabban a sötét öltönyben, fehér ingben és bordó nyakkendőben jelenik meg. Öltözetének visszafogottsága, színhasználata, vonalvezetése államférfiúi megjelenést sugallnak – különösen a 2006-os kampány idején alkalmazott „szürke zakó – csíkos ing” formációval szemben. Rajta kívül Bokros Lajos törekedett még a következetes öltözködésre. Többször lehetett szürke öltönyben, fehér ingben és MDF-zöld nyakkendőben látni. Itt azonban - szemben Orbán Viktorral - inkább a párthovatartozás azonosítását fejezte ki és segítette a szónok öltözete.

 

A fenti szempontokat figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a kampányban elhangzó és a médiatérben megjelenő beszédek nem voltak átütő szónoki teljesítmények. A politikusok a biztonságot adó, visszafogott retorikai helyzeteket részesítették előnyben, csökkentve ezzel a kampány valódi vitára ösztökélő természetét.