ALFÖLDI - PR-KOMMUNIKÁCIÓ - TRAGÉDIA - 2011.05.24.
Egy évadzáró színházi sajtótájékoztató 22 másodperce a Nemzeti Színház igazgatójának fejébe kerülhet. Mindezt a hibás PR-kommunikáció okozta.
Alábbi elemzésünkben nem esztétikai, erkölcsi értékeket ítélünk meg, nem politikai értékrendszereket állítunk egymással szemben, hanem alapvetően egy több milliárd forinttal gazdálkodó intézmény vezetőjének kommunikációs hibája kapcsán mutatunk rá a PR-kommunikáció szükségességére és professzionális alkalmazásának fontosságára.
A nemzet színházának igazgatója, Alföldi Róbert 2011.05.20-án a Nemzeti Színház évadzáró sajtótájékoztatóján szexista iróniával, nőiességében és emberségében megalázva válaszolt egy újságírónak.
Alföldi Róbert kiváló elme, nagyszerű művész, profi kommunikátor, mindezt bizonyítja megannyi színészi alakítása, színházi rendezése, képzőművészeti alkotása, valamint televíziós műsorvezetői tevékenysége. Mégis elbukott, feltehetőleg azért, mert senki nem készítette fel arra, (vagy ha felkészítette, akkor a direktor nem fogadta meg) hogyan kell kommunikálni egy olyan sajtótájékoztatón, melyen esetleg provokáció érheti vagy kényelmetlen kérdést tesznek fel a számára. A megfelelő PR kommunikációs felkészítés hiánya nemcsak a direktori székében ingathatja meg a neves művészt, hanem a szervezet számára is problémákkal teli időszakot hozhat.
Mindenekelőtt azonban nézzük elemzésünk tárgyát, azt a rövidke párbeszédet, mely kommunikációs válságot okozott.
2011.05.23. Hír TV, Híradó 19 órás kiadás, szó szerinti leirat:
Sinkovits Szilvia riporter, Nemzeti 1 Televízió: „Láttam Az ember tragédiájából az orális jelenetet.
Alföldi Róbert igazgató, Nemzeti Színház: „Ö, ajánlom Önnek, el fogom küldeni nagyon szívesen a római színt, olvassa el! Madách Imre írta. Ember tragédiája."
Sinkovits Szilvia riporter, Nemzeti 1 Televízió: „Ön például egy 12 éves diákkal megnézetné ezeket a műveket?”
Alföldi Róbert igazgató, Nemzeti Színház: „Meg bizony, és Önnek pedig kívánok ilyen orális szexet innentől kezdve egész életében.”
Bárki részéről megengedhetetlen, főleg egy sajtónyilvános eseményen, hogy válaszában a kérdező újságírónő szexuális életére utaljon, esetleg javaslatot tegyen bármilyen orális szexuális tevékenységre. Ez nem fér bele a női egyenjogúság és az emberi méltóság kereteibe.
Itt jelenik meg a kommunikációs vagy PR-tanácsadó felelősségteljes munkája, itt válik nyilvánvalóvá, hogy ha valaki profi kommunikátor, jó színész és kiváló televíziós műsorvezető, az még nem biztos, hogy ismeri a PR szakma alapjait.
Ahhoz, hogy sikeres sajtótájékoztatót rendezzünk, sok feltételre van szükség (jó sajtólista, időben kiadott sajtómeghívó, megfelelő follow-up, jó sajtóregisztráció, érdekes sajtóközlemény, sajtóháttér anyag, jól eltalált helyszín, külső esemény alkalmával nem hátrány a jó idő, de az esőre is fel kell készülni, stb. stb. stb.) Azonban az egyik legfontosabb feladat nem más, mint felkészülni a lehetséges újságírói kérdésekre, főleg a negatív, a kellemetlen, esetleg a provokatív kérdésekre. Meg kell fogalmazni a lehetséges kérdések sorát és el kell készíteni mindazokat a válaszokat, melyek korrekt módon adnak tájékoztatást a munkáját végző újságírónak. Ezt nevezzük a szakzsargonban Q&A-nek.
A konkrét esetben vizsgálni kellet volna a kommunikációs előtörténetet és a felkészülés során figyelembe venni a vizsgálat eredményeit. Azt tudni lehetett – hiszen volt tüntetés, parlamenti interpelláció, médiatámadás –, hogy a Jobbik és a KDNP el akarja távolíttatni Alföldi Róbertet a direktori székből. Ezért minden lépését figyelik, és hiba esetén lecsapnak rá. Azt is tudni lehetett, hogy mindeddig alapvetően a direktor rendezéseit támadták . Azt is lehetett tudni, hogy az eddigi támadások fókuszpontjában nagy nemzeti irodalmi szimbólumainkban megjelenő szexualitás egyedi ábrázolása volt. Ezek alapján egyértelműen vélelmezni kellett volna, hogy egyes újságírók ezzel a témával újból támadhatnak. Ezért minden olyan médium esetében, mely potenciálisan provokálhat is, százszorosra kell emelni a jó modort és fel kell készülni a korrekt, logikus érvelésre. Mindezek figyelembevételével így is válaszolhatott volna az igazgató:
Sinkovits Szilvia riporter, Nemzeti 1 Televízió: „Láttam Az ember tragédiájából az orális jelenetet."
Javasolt válasz Alföldi Róbert igazgató számára: „Jól látta, a művészi szabadság részeként olyan vizuális elemeket rendeltem a dialógusok mellé és olyan rendezői utasítást adtam, melyek erősítik Madách Imre szövegét."
Sinkovits Szilvia riporter, Nemzeti 1 Televízió: „Ön például egy 12 éves diákkal megnézetné ezeket a műveket?”
Javasolt válasz Alföldi Róbert igazgató számára: „Nem, nem nézettetném meg, de a könyvet sem adnám a kezébe. Emlékezzen vissza iskolás élményeire! Az ember tragédiája középiskolában volt kötelező olvasmány, úgy 16 éves korában. Nagyon helyesen, hiszen például a római színben kéjhölgyek vannak. Ádámnak Catullus épp arról cseveg, hogy egy gladiátor halála fokozza a szexuális vágyat. Ezt ne olvassa egy 12 éves, nem neki való, ezért nem ajánlom, hogy megnézze a mostani színpadra vitt változatot sem. Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy Madách nem gyermekmesét írt, hanem életszagú, filozofikus emberiség-drámát.”
Sajnos – úgy látszik – még egy gyakorlott kommunikátor sem választja egy vita során a másik emberségét tiszteletben tartó logikus érvelést. Ez mutatja meg, hogy vitakultúránk és kommunikációs eszköztárunk még nagyon hiányos.
Mindemellett a Nemzeti Színház reputációja ettől a sajtótájékoztatótól – finoman szólva – nem fog erősödni. A lebegtetés viszont, tudniillik az, hogy helyén maradhat-e az intézmény igazgatója vagy nem, a szervezet munkatársai felé további belső kommunikációs problémákat vet fel.