Mesterházy Attila kapányindító beszédének kommunikációs - retorikai elemzése, 2010.02.20.
Mesterházy Attila beszéde az MSZP kampánynyitó eseményén felemásra sikeredetett.
Verbális és nonverbális kommunikációja nem volt szinkronban egymással fontos retorikai pillanatokban, az így fellépő diszharmónia jelentősen csökkentette a szónok hitelességét.
Súgógép és professzionális vizuális környezet
Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt beszéde online követhető volt az ORIGO hírportálon és a beszéd elhangzása egyéb internetes helyeken is elérhetővé vált. A televíziós felvétel képi világa jól megkomponált volt, a többkamerás felvétel adottságait jól kihasználva, élvezhető vizuális támogatást nyújtott a szónoki produktumnak a közvetítést készítő stáb. A SYMA csarnok vizuális környezetét alapvetően az „MSZP piros” és az „arénaszerűen” körbeültetett hallgatóság díszlete határozta meg. A szónok beszédét két helyszínen mondta el. A pulpitus mögött főleg a párt választási programjának szárazabb, számszerűsített adatait sorolta, míg a szónoki emelvény előtt lazább, a hétköznapi beszédhez közelebb álló stílusban inkább eszmei üzeneteket fogalmazott meg. A pulpituson elmondottakra jellemző volt, hogy a szónok inkább kötelező elemként „ledarálta” ezen részeket, több helyen rosszul hangsúlyozott, az előadott szövegnek nem volt gondolatritmusa, csak „olvasásritmusa”, melynek legfőbb magyarázata, hogy ezen részeket súgógépről adat elő Mesterházy Attila. Ez a technikai megoldás alapvetően pozitív akkor, ha a szónok jól elsajátítja a használatát. Jelen esetben ez még nem mondható el az MSZP miniszterelnök-jelöltjéről.
A mutogatós bácsi
Mesterházy Attila nonverbális kommunikációjára jellemző volt a kinyújtott mutatóujj rendszeres használata. Ezt a gesztust –alapvetően fenyegető hatása miatt – csak ritkán javasolt használni a retorikában, hiszen éppen erős kommunikatív súlya miatt könnyen félreérthetővé válik. Ezt a hibát követte el a szónok is, hiszen akkor is ezt a gesztust használta, amikor a következőket mondta: „Olyan politikusokra van szükségünk, akik a nemzetet szolgálni akarják és nem uralkodni rajta.” Itt a szöveget elmondó szónok egy fenyegető, akarnok, egyáltalán nem szerény, szolgálni kívánó politikus képét kommunikálta gesztusrendszerével, s így egy jelentős retorikai pillanatban diszharmónia alakult ki.
Coming out és szocreál tévéfilmfőcím
Nem lehet a beszédben nem észrevenni azt a retorikai technikát, amit már Szetey Gábor személyügyi államtitkár is alkalmazott coming out-ja alkalmával. Mesterházy Attila is megnyílik és ugyanezzel a technikával elmondja magáról, hogy magyar, baloldali és hazáját szenvedélyesen szerető politikus. Azonban míg Szetey Gábor előadásában érezhető volt a mély emocionális kényszer, majd a kimondást követő megkönnyebbülés, addig Mesterházy Attilla jelen szónoklatában ezen szavai nem töltődtek meg érzelmekkel, így kevésbé váltak kijelentései hitelesekké. Ezzel a hitelességi problémával küszködött a beszéd zárlata is. Hiszen az addig kicsit távolságtartó, magázódó hangnem egyszerre megváltozik és az addigi beszédszituációból nem következő módon a szónok kiabálásra vált, majd egy szocreál ifjúsági tévéjáték főcímét idézve új jelszót fogalmaz meg: „Utánam srácok!”
Mesterházy Attila nagy előnye, hogy jól artikulálva, érthetően tud megszólalni és viszonylag hosszabb kötött szöveget is el tud mondani papír nélkül, ugyanakkor azon szövegrészeknél, ahol súgógépet használ, még látszik a gyakorlat hiánya. Nonverbális kommunikációja többször cserbenhagyta, és a beszéd zárlata, a lelkesítő érzelmi, mozgósítani akarás, hiteltelenül artikulálódott.
Ha a teljes elemzés érdekli Önt, akkor kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot!