A tudomány és az oktatás fellegvárainak számító egyetemekre sokszor úgy gondolunk, mint megkérdőjelezhetetlen intézményi tekintélyekre, melyek soha sem küzdhetnek hírnév-deficittel vagy tekintélyvesztéssel. Azonban Schmitt Pál plágiumbotránya és ennek kapcsán a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar dékánjának első megnyilatkozása azt bizonyítja, hogy fontos lenne komolyan venni a PR-kommunikáció és a reputáció menedzsment alapjait, hiszen a hírnévgondozás szabályainak be nem tartása előidézhet – szélsőséges esetekben – válságkommunikációs helyzetet is.

 

Magyarország egyik nagy tekintélynek örvendő médiumának online változata, a HVG.hu 2012. január 11-én jelentette meg „Súlyos plágiumgyanú Schmitt Pál doktori értekezése körül” címmel leleplező cikkét. Ennek hatására néhány nap alatt több száz online írás generálódott a legolvasottabb hírportálokon, a blogoszféra is jelentős bejegyzéssel demonstrálta érdeklődését, az országos rádiók, televíziók, és természetesen a print médiumok is nagy terjedelemben foglalkoztak a témával. Százszor, ezerszer hangzott el, jelent meg az interneten vagy nyomtatásban, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök 1992-ben készült doktori disszertációjának többsége egy bolgár sportkutató és - diplomata, Nikolaj Georgiev francia nyelvű munkájának többnyire szó szerinti fordítása és átvétele. Az sem maradt homályban, hogy a köztársasági elnök 1992-ben nyújtotta be „Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése” című doktori értekezését a Testnevelési Egyetemen, amely oktatási intézmény 2000-ben integrálódott a Semmelweis Egyetembe (SE). Ettől a pillanattól kezdve az egyetem reputációja és a plágiumváddal illetett elnök jó hírnevének lehetséges megsemmisülése összekapcsolódott. Az egyetem lépéskényszerbe került, hiszen csak ez az intézmény vizsgálhatja a vádat, ezt a botrány kirobbanásának estéjén jelentette ki Bazsa György, a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke a HVG.hu-nak. Ugyanebben a cikkben idézik Rácz Károlyt, az SE Doktori Tanácsának elnökét: „Egy 1992-es kisdoktori dolgozatról van szó, amely még a Semmelweis Egyetem (SE) egyik jogelődjénél, az 1999-ig önálló Testnevelési Egyetemen készült. Az SE doktori iskolájában Ph.D. fokozatot lehet szerezni, az 1993-ig szerezhető kisdoktorikhoz az intézménynek nincs köze.”

 

A plágiumvád megjelenésének napjától kezdve erőteljes tematizációs egységként jelent meg a médiumokban a Semmelweis Egyetem, ezért a megszólalás kényszere is adott volt, így egy pozitív és stratégiailag átgondolt kommunikációval lehetőség lett volna az egyetem hírnevét erősítő lépés megtételére.

 

 

Két nappal a plágiumvád elhangzása után hivatalos közleményt juttatott el a Magyar Távirati Irodához (MTI) a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánja, Tóth Miklós. (MTI 2012. január 13., péntek 18:28) Ebben a közleményben a dékán kifejti, hogy húsz éve az egyetemi diploma után elsőként megszerezhető fokozat volt az egyetemi doktori (közkeletű néven: kisdoktori) cím. Ezt kapta meg 1992-ben a jelenlegi köztársasági elnök a Semmelweis Egyetem egyik jogelődjénél, az 1999-ig önálló Testnevelési Egyetemen. A dékán tájékoztatása szerint a doktori értekezés megítélése, a kisdoktori cím kiadása Schmitt Pál esetében is az általános eljárásrendnek megfelelően, szabályszerűen történt. Az MTI azt is közreadta, hogy a szakértők szerint az értekezés tartalma megfelelt az akkori követelményeknek. A médiumok szinte azonnal átvették a hírt, kiemelve a dékán közleményének fontos gondolatát: „Nincs okunk feltételezni, hogy nem kellően megalapozott döntést hozott az a bizottság, amely 1992-ben elbírálta a Schmitt Pál által benyújtott Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése című értekezést.”

 

Ez a kommunikációs aktivitás sokak számára egyértelművé tette, hogy az egyetem nem fogja segíteni a tisztánlátás. Egyben lemondott egy pozitív, a hírnevet gondozó kommunikációs aktivitásról.

Vannak olyan helyzetek, amikor a tudományos és a társadalmi kérdések összefonódnak és az egyetemnek mindezekre úgy kell megfelelő választ adnia, hogy társadalmi és tudományos megbecsültsége ne csökkenjen, hanem erősödjön. Ebből a szempontból a dékán sajtóközleménye többszörös kommunikációs hibának bizonyult.

 

A médiumokban több napon keresztül fő témaként megjelenő plágiumvád akkor fejeződhet be megnyugtatóan, ha az arra hivatott szervezet kivizsgálja az esetet és megállapítja a vád helyességét vagy helytelenségét. Ez a szervezet ma Magyarországon a Semmelweis Egyetem. A dékán nyilatkozata azt sugallja, hogy ezzel a kulcspozícióval nem kíván élni ezen felsőoktatási intézmény.

 

Az egyetem társadalmi megítélése, e döntése miatt, várhatóan jelentősen csökkenni fog. Azért, mert Magyarország legfőbb közjogi méltóságának, a köztársasági elnöknek, mint intézménynek a reputációját nem szolgálja. Mi is ennek a szolgálatnak a lényege? Amennyiben nem bizonyosodik be a vád, akkor Magyarország köztársasági elnöke személyében és intézményében is tisztázódik. Ez fontos társadalmi érdek. Ugyanakkor, ha a vád bebizonyosodik, akkor olyan folyamatokat indíthat be, melynek végeredménye Schmitt Pál lemondása lehet, de egyben az elnöki intézmény tekintélyének megóvása is megtörténik. Ez is ugyanaz a társadalmi érdek. Sokan gondolhatják úgy, hogy az átpolitizált Magyarországon egy egyetem nem támadhatja, nem vetheti vizsgálat alá a köztársasági elnököt, már csak reálpolitikai okok miatt is. Ez azonban nagyon megkérdőjelezhető, csupán kommunikációs szempontból is. Hiszen ameddig nem tisztázódik a helyzet, addig folyamatos lesz az elnök kommunikációs vesszőfutása és egyben jó hírnevének nevetségessé válása, nem beszélve az elnöki intézmény totális tekintélyvesztéséről. Ehhez a tekintélyvesztéshez járul hozzá az egyetem, ha nem indítja meg a vizsgálatot, így ehhez járult hozzá a dékán közleménye is.

 

A társadalomban megjelenő tekintélyvesztés mellett szembe kell nézni az egyetemnek az esetleges tudományos tekintélyvesztéssel is. Az egyetem hivatalos weblapján az intézmény neve alatt olvasható, hogy „Kutató – Elitegyetem”. Egy ilyen kommunikációs pozicionálás és egy plágiumvád –finoman szólva is – oppozícióba kerül a médiatérben. Az egyetem elemi érdeke, hogy ne fűződjön a nevéhez – még akkor sem, ha az eredeti fokozatot kiadó intézményhez nincs sok köze, „csak” mint utódintézmény jótáll helyette – érdemtelenül kiadott doktori fokozat. Egy lefolytatott vizsgálat – bármi legyen is az eredménye – csak erősítheti az egyetem reputációját, egy elhallgatott, elmaszatolt „nemcselekvés” minden nap csak ront a helyzeten. Hiszen szembe kerülhet az egyetem olyan mértékadó, nagytekintélyű kutatókkal, tudósokkal vagy egyéb értelmiségi csoportokkal, melyek tudományos szempontból abban érdekeltek, hogy megtörténjen a vizsgálat.

 

 

Az elemzés írásakor már megjelentek olyan médiahírek, amelyek arról számolnak be, hogy különböző értelmiségi, egyetemi oktatói csoportok követelik a tisztázó vizsgálatot. Az interneten már található olyan oldal, ahol közel kétezer, javarészt tudományos fokozattal bíró személy aláírásával tettek közzé petíciót, melyben a Semmelweis Egyetemet is nevesítették. Ugyanakkor megszólalt újból a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke, aki sürgeti az egyetemi vizsgálat megkezdését. Mindezek azt mutatják, hogy a médiatérben az SE-t egyre erőteljesebb támadások érik, melyek jelentős mértékben ássák alá a reputációját. Itt már nem lehet tovább várni, el kell kezdődnie egy profi válságkommunikációnak.

 

Az elemzés megírása után látott napvilágot, hogy az egyetem rektora felkérte a Testnevelési és Sporttudományi Kar dékánját, hogy hozzon létre tényfeltáró vizsgáló bizottságot, mely tanulmányozza Schmitt Pál kisdoktori disszertációja létrejöttének körülményeit.